Egy ideig tartottam magam ahhoz, hogy a kontaktust kerülve nyugodtan ki lehet menni futni. Mert hát kit zavarok én a Sashegyen, az erdőben vagy a faluszélen. Valóban senkit. Védve vagyok és védek másokat azzal, hogy nem kerülök egy-két méternél közelebb senkihez. De ez sajnos nem ilyen egyszerű.
Egyrészt nagyon nehéz belőni, hogy mi is az, hogy nincs kontaktus. Alap, hogy nem nyújtunk játszótéren, korláton, nem nyúlunk semmihez. De ha én körözök mondjuk a Margitszigeten, akkor a levegő, amit kilihegek, az meddig szálldos még mögöttem? Fogalmam sincs, de biztos tovább, mint három méter. És hányan vannak a Margitszigeten, akik pár méteren belül kerülhetnek? Fogalmam sincs, de biztos többen, mint az udvaron vagy az erkélyen. Ugyanez igaz a Normafára, Kamaraerdőre és ki tudja még hány helyre, ahová szívesen kirajzanak az emberek.
Másrészt ha tényleg nincs kontaktus, akkor is csak a probléma egyik részét oldottuk meg. Ha jelzetlen utakon körözünk az erdőben, akkor tényleg nem találkozunk senkivel, főleg akkor, ha az erdőszélre is kocsival megyünk. Akkor ugye semmihez sem nyúlva nem okozunk semmi bajt. Tételezzük fel, hogy nem találkozunk senkivel (én csak összefutottam több emberrel is az erdőben, ahol eddig sose senkivel), tényleg nem nyúltunk semmihez és ahol jártunk, oda hetekig nem megy senki. Akkor jók vagyunk, nem? Abban a tekintetben igen, hogy vírust nem adtunk át és nem szedtünk össze. Erősítjük az immunrendszerünket, friss levegőn vagyunk és még az idegösszeomlást is elodáztuk a családunk legnagyobb örömére.
Ám azzal, hogy kimentünk, mégis azt sugalljuk, hogy lám, nemcsak munka és bevásárlás, kutyasétáltatás és gyógyszertár miatt lehet elhagyni az otthont, hanem csak úgy is. Veszélyeztetünk ezzel bárkit? Nem, közvetlenül semmiképp. Vagyis a szomszéd, az ismerős és az akárki, aki látja a futós posztunkat, azt fogja mondani, nosza, ha ő ment, akkor menjünk mi is, jó, nem futni, de akkor túrázni, vagy kirándulni vagy csak sétálni.
És akkor mi lesz? Nem csak az erdőben lesznek emberek, hanem a réten is, meg a parkban is, meg az utcán is. Ki hová tud és akar eljutni, oda fog, és tele lesz a sétány, a Balatonpart, a Margitsziget és a Normafa. Igen, én is mentem futni még a napokban, terveztünk túrázni és kirándulni, de erről inkább lemondok. Nem azért, mert félek, hanem azért, hogy ne legyek én a példa arra, hogy mások is kimenjenek - akik aztán lehet, hogy nem tartják be az előírásokat.
Minél többen nem megyünk ki - annak dacára, hogy a tisztifőorvos és a nemzeti népegészségügyi akármicsoda intézmény szerint ki lehet menni -, annál többen gondolják azt, hogy nekik is inkább otthon kéne maradni. Minél többen gondolják ezt, annál inkább ciki lesz megszegni a szabályokat. És minél inkább ciki lesz szabályt szegni, annál hamarabb takaríthatjuk ki ezt a rohadt kis vírust az életünkből.
