A hosszútávfutó naplója

A hosszútávfutó naplója


Meghízva bár, de törve nem

2020. szeptember 23. - Memuka

Persze hogy volt futás azóta, hogy utoljára bejelentkeztem, csak egyrészt elszoktam a blogolástól, másrészt feladat is volt bőven. Volt pár emlékezetes köröm külhonban, mert a nyarat elég komolyan megnyomtuk - így utólag csak áldani tudom az eszünket ezért, meg azért is, hogy olyan helyeken voltunk,…

Tovább

Frissítés? Vídia volt a jelem az oviban

Mindenki úgy frissít, ahogy akar. Én is úgy frissítettem, ahogy akartam, mert én ezt is jobban tudom, nyilván, aztán jól rá is faragtam. Szóval úgy frissítünk, ahogy akarunk, de azért lehet, hogy nem mond mindenki helyből hülyeséget, akinek e tárgyban mondandója van. Alapvetően nem vagyok nagy…

Tovább

Te is gyökér vagy, amikor futsz?

A családi legendáriumban előkelő helyen szerepel az alábbi: futok ki az erdőből iszonyú fáradtan, eléhezve, szinte már szédelegve. Meglátom az én drága egyetlenemet, akinél van egy fél pohár tea vagy valami. Rám mosolyog, és kérdezi: kérsz egy kortyot? Én: mmmmrrrrrááááá, hol a pi...ban van már a…

Tovább

Nyújts, ki tudja, meddig nyújthatod!

Igen, igen, nyújtani kell. Ezt minden futó tudja. Azért elég sokan mégis magasról szarunk rá. Jaj, hát ez most csak egy hatos volt, amúgy is menni kell a gyerekért, dolgozni, verseny után meg kinek van kedve belefetrengeni a dzsuvába, nem? Nem. A maratoni felkészülésem során nagyon fegyelmezetten…

Tovább
süti beállítások módosítása