Mindenki úgy frissít, ahogy akar. Én is úgy frissítettem, ahogy akartam, mert én ezt is jobban tudom, nyilván, aztán jól rá is faragtam. Szóval úgy frissítünk, ahogy akarunk, de azért lehet, hogy nem mond mindenki helyből hülyeséget, akinek e tárgyban mondandója van. Alapvetően nem vagyok nagy zabáló a futások alatt. Kifejezetten szeretek éhgyomorra futni rövidebbeket (max tízet, kb egy órát ), de 15-20-ra, illetve másfél-két órára is kevés üzemanyaggal indulok, és nem is eszem. Nem is szeretek menet közben enni, de sajnos adott ponton túl ez nem kikerülhető.
Az első mondás, hogy ne távra számoljuk a frissítést, hanem időre. Vagyis nem az a lényeg, hogy húsz kilométeren hogyan kell frissíteni, hanem hogy két órára hogyan kell. Sima aszfaltos versenyen, illetve ahol nincs nagy szint, ez nálam kábé egybevág, vagyis húsz kilométer két óra alatt megvan. Én erre nem is frissítek, csak iszom, mert minek, mire eléhezem, beérek. Ezzel nem is volt addig gond, amíg csak húszat futottam, és nagyjából két órát.
Az még egyszerűbb, hogy 25-nél már egyszer kell frissíteni, mert hát az ugye mind a két órát, mind a húszat meghaladja. Nagyjából 15 és húsz között kell valamit tolni, és akkor kibírom 25-ig. Ennél hosszabb távon már átgondoltabb frissítés kell, nem lehet meghalni 30 kilométernél. Nagyjából óránként kell enni valamit a nagykönyv szerint, nekem ez inkább másfél óra, vagyis egyik kaja 90 perc környékén jön, a következő három óránál, a kettő között meg sópótlás és egyebek.
De a dolgok nem mindig ilyen egyértelműek. Az első meglepetésem az volt, amikor csak 21-et futottam, de terepen, nagyjából 1000 méter szinttel, és majd három órába telt. Úgy számoltam, hogy lesz közben valami kaja a frissítőponton, aszalt akármi, felkockázott bármi. Sajnálatos módon nem volt semmi, csak víz. A végére nagyon elgyengültem. Nemcsak éhes voltam, hanem előjöttek a szemem előtt a szürke kis köröcskék is. Egyre kevesebb volt az erőm, pihenni akartam, de tudtam, hogy hiába pihenek, mert nem lesz energiapótlás, úgyhogy mentem tovább.
Ezt betudtam annak, hogy kemény volt a terep, ezért kellett volna a kaja. Aztán kiderült, hogy ez így nem teljesen igaz. Mert később húsz kilométer alföldi terepen is teljesen kifingtam, majd 15 kilométer hegymászós futástól is. Mert mindkettő tartott vagy három órán át - mindegy miért, küzdöttem végig, mint malac a jégen. Vagyis tényleg nem az számít, hogy hány kilométert teszel meg, hanem hogy mennyi ideig futsz. Jó, három óra slattyogástól nem fog elhalni senki, de ha valamiféle futótevékenységet folytat az ember, akkor érdemes úgy számolni, hogy kell az energiapótlás.
Az első kérdés az, hogy mit. Ha csak egyszer kell enni, akkor szinte mindegy. Valami zselé, valami gyümölcsízű trutymó is jó, nem számít, mert nem lesz belőle több. Kétszer már nem tudok cukros zselét inni, mert hányingerem lesz. A cukros cuccok mellett a fehérjeszelet sem nyerő. Nem szeretem a rossz minőségű csokikat, így a "csoki" bevonatú szeletek sem jöttek be, egyszerűen undorító ízük van. A magvas szeletekkel meg az a gondom, hogy télen megkeményednek, és nem tudom átharapni őket, így csak forgatom a számban a kőkeményre fagyott magvakat, és közben próbálok levegőt is venni és nem megfulladni a leváló apró darabkáktól.
Próbálkoztam a szalonnával is, de az meg ugye nem ideális futóabrak, hiszen a zsírt nem tudja gyorsan hasznosítani a szervezet. Végül találtam olyan zselét, amiben nincs cukor, sőt már van sós verziója is - sajnos paradicsomos, amitől szénné ég a gyomrom. Ebből a zseléből meg tudok enni többet is, szóval ez ideális kiegészítő. Meg mellé a sópótló, aminosav, utóbbi olyan ízű, mint a romlott sör savanyú tejjel leöntve, de legalább gyorsan túl vagyok rajta. Az isótól a legtöbb futó fosni kezd, én is a többséghez tartozom, így hosszú távra nem isózom.
Ami nekem bejött, az az avokádó. Egy félbevágott avokádót magammal viszek - ezért külön övtáskát vettem, hogy ne nyomjam péppé -, amit gyorsan, akár menet közben is be tudok falni. Szinte teljesen íztelen, nem irritálja a gyomrot, cserébe szinte teljes egészében energia. Fogyasztása után ugyanakkor inni kell, erre külön célszerű figyelni.
