A mostani Ultrabalaton lépett (gurult) át nálam a bringás kísérő a sötét oldalra. A jövőben kifejezetten nézni fogom egy-egy versenykiírásnál, hogy engedélyezett vagy sem, és azokat fogom előnyben részesíteni, ahol nem lehet kerékpárral kísérni a futókat. Persze egyszerű ez: terepversenyeken kell indulni meg tájfutni kell, oda nem jön bringás és kész.
Egy ultrafutónak a bringás kísérő fontos lehet. A kísérő egyszerre edző, pszichológus, sherpa, Tesco, Kossuth-rádió, férj és feleség, mikor melyikre van szükség. Az egyetlen kapocs a külvilággal, az egyetlen, aki megérti ezt az őrületet, ami az utlrafutás. Ez tiszta sor. De különösen az UB-n divat lett már 15 kilométeren is a kísérő. De minek?
A futás alapvetően magányos sport. Még az UB-n is az. Megfutod a szakaszodat, bandázol, majd megint futsz, bandázol, amíg be nem ér a csapat. Amikor futsz, akkor egyedül vagy. Ez a futás maga. Sose értettem azokat, akik csacsognak és fecsegnek egy versenyen. Még edzés közben hagyján, végül is lényeg, hogy ne a kanapét koptassuk, kinek mi az ideális. De egy versenyen?
(A kép még tavasszal készült a BSZM-en, de most is megfutottam ezt a szakaszt, igaz a másik irányba)
A bringás kísérés ennek a tovább vitele. Miért nem lehet lefutni a szakaszt, a távot egyedül? Az útvonal ki van táblázva, végig biztosítják az utat, még éjszaka is van a közelben valaki, szóval teljesen biztonságos. Minek ehhez kísérő bringa? Aki egyébként mindenki másnak útban van. A legtöbb kísérő beszélget, ezért a futó mellett gurul. Mivel meglehetősen nehéz futósebességgel tekerni, ezért a legtöbb bringás kacsázik jobbra-balra. Vagyis vagy nem lehet megelőzni vagy külön figyelni kell, hogy épp melyik irányba támolyodik el, és úgy kell időzíteni az előzést. Egy-egy ilyen eset nem számít, de ha folyamatosan a kísérő bringásokat kell kerülgetni, az már fárasztó.
Arról nem beszélve, hogy ha kerékpárúton futunk, akkor alapból számolni kell bringás forgalommal. Ez az UB-n fokozottan igaz, hiszen a Balaton kör nagyon népszerű. Szinte folyamatosan nézni kell, jönnek-e mennek-e a kerékpárosok. És melléjük megjöttek a kísérők.
Persze nem csak arról van szó, hogy kísérő bringásokat kell kerülgetni. Folyamatosan azt lehetett látni a versenyen, hogy a kísérő gurult a futó mellett. Aki lihegett kettőt, majd megállt, bringás le, átvette a csipet, futó bringára fel és hajrá, mehet a menet. Az ilyen cserékkel elég komoly előnyre lehet szert tenni, hiszen a futó így sosem fárad el, mindig csúcsformában van. Ehhez képest azok a csapatok, ahol nincs bringás kísérő és a kijelölt váltópontokon váltanak, hátrányba kerülhetnek. És ez egyáltalán nem fair. Lehet azzal védekezni, hogy ez nem csalás, hiszen lehet váltani két váltópont között is. Valóban nem csalás. De akkor sem sportszerű.
Az lenne a legjobb, ha az egyéni és a páros, esetleg a három fős csapatban indulók kivételével egyáltalán nem lehetne bringával kísérni a futót. Talán elvárható minimum, hogy aki egy Balatonkerülő versenyen indul, az képes legyen egyedül futni a bringaúton. És akkor nincs jogosulatlan előny, sem előzendő kerékpáros.
