A hosszútávfutó naplója

A hosszútávfutó naplója

Ilyenek Madeira legszebb túraútvonalai

2020. január 24. - Memuka

Az idén több fázisban sikerül ellépni a télből - cserébe nincs nyaralás, de valamit valamiért -, elsőként Madeirán voltunk. Alapvetően tájfutni jöttünk, kellemes kis pár száz fős verseny volt, így maradt idő másra is (ja, a kategóriámban nyertem, de azért a szakma krémje nem ugrott át a szigetre). Bár az örök tavasz szigetének hívják, ez a tavasz meglehetősen széles spektrumot ölel fel. Ez azt jelenti, hogy a hegyekben akár havazhat is. Szóval csak akkor van igazán értelme útnak indulni, ha szép az idő. Sok évnyi próbálkozás után ez most összejött. Mivel erről a túráról G-vel részletesen is írunk majd a közeljövőben, ezért itt nem sütném el a poénokat, inkább egy video-összeállítást csináltam - előre mondom, nem vagyok egy Sára Sándor típus. Ha megjelenik a szöveges anyag, beszámolok arról is.

Az egyik "más", amire jutott időnk, egy hegyi túra, a másik "más" pedig egy levada túra volt. Utóbbi egy a hegyek oldalában kialakított öntözőrendszer, vagyis levada mentén halad, néhol elég vad vidéken. Számos levada-túrát csaphatunk a szigeten, ezek jellemzően enyhén szintes utak, de tériszonyosoknak nem ajánlom inkább. Amelyet mi választottunk, egy kétszintes túra, egyazon hegyoldalban két levada is épült, az egyiket oda, a másikat vissza megjárva tíz kilométert lehet abszolválni. Sajnos nem tudtunk itt futni, mert a társaink nem futók, de nagyon a lábunkban volt a bugi.

A túra Ponta da Sol városában indul, és ilyenek vannak benne:

A másik túra ennél húzósabb. Futni terveztük, de nagyjából annyit lehetett futni rajta, mint amennyi a videóban látszik (persze nem, mi vagyunk csírák, de azért nagyon megterhelő). Ez a Pico Arieiro túra, oda-vissza 12 kilométer, 1300 méter szinttel. Mi csak a felét csináltuk, vagyis csak vissza - két társunk indult az eredeti indulási ponttól, mi elvittük a kocsit a fordítóhoz, majd indultunk onnan. Félúton kulcscsere, majd a szakaszuk végén ők jöttek vissza értünk. Így csak kilenc kilométer volt a kirándulás (kisebb kitérőrek lehet csinálni) és több mint 700 méter szint. És kábé ezer lépcsőfok.

A túra egyik legszebb pontja - a cél mellett - a Pico Ruivo, Madeira legmagasabb pontja, 1862 méterről minden látszik. Még G. is. Alig várjuk, hogy megírhassuk.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hosszutavfutonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr9815421806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása