Tízből kilenc (hobbi)futó tutira utált futni az iskolában - én is. Kevés dolgot rühelltem annyira, mint körbefutni az iskolát. Alig vártam, hogy bekanyarodjunk a kis földútra, ami az emelkedő után - öt méter szintről beszélek - végre lejtett. A lejtő alján már sétáltam, aztán ha mázlink volt, az iskola oldalsó kapuját aznap nyitva hagyták, ott be lehetett suttyanni, egy másik oldalsó kiskapunk meg ki, így le lehetett vágni a pálya egy részét. Szívből gyűlöltem a szintfelmérő futásokat is - éltanulóként nehéz volt megemészteni, mennyire szar vagyok benne, miközben például a távolugrás, kislabdadobás egész jól ment.
Szóval miért utálja szinte mindenki a futást a suliban? Aztán miért van az, hogy valamikor felnőtt korban sokan mégis elkezdenek futni és meg sem állnak a maratonig vagy akár az ultra távokig? Gyorsan lelövöm a poént: fogalmam sincs.
Megnéztem, mit mond a kerettanterv a testnevelés tanítás fejezete futásról. Olvasva egészen impozáns. Az első négy évfolyamon az a cél, hogy a gyerekek megszeressék a futást, a motoros képességek fejlődjenek, és mutassanak érdeklődést a különböző sportágak, mozgásformák iránt a szabadidejükben is. Az általános iskolsa végére a cél "a tartós futás technikájának kontrollja, a tartós futás egyéni sebességének kialakítása az önálló gyakorlás elősegítése érdekében, a távnak megfelelő egyéni iram kialakításával".
Nekem ebből semmi sem jött össze. Tartós futás nagyjából a félórán át tartó folyamatos futást jelenti, a sebesség egyéni, vagyis ez lehet tök lassú is, csak fusson a gyerek. Felső tagozatban a dupla tesióra a falu végén a focipályán volt, ahogy beköszöntött a tavasz. Ott találkoztunk a tanárral, az a pár kilométert pedig le kellett futni. Gyűlöltem. Sosem voltam rá képes. Cserébe nem is érdekelt senkit.
Pedig mennyivel jobb lett volna. És itt nem is elsősorban arról van szó, hogy annyira menő dolog ez a sport, hogy mindenkinek csinálnia kéne. Hanem arról, hogy a lakosság hozzáállása a mozgáshoz, a sporthoz talán egészen más is lehetne. Fél órát lekocogni egy egészséges embernek tényleg nem ügy. Ettől még nem kell futóversenyeken indulni, ezt a távot le lehet tudni a kutyával is hétvégente vagy a bringázó, görkorizó gyerek mellett, de akár kirándulással, hosszabb gyaloglással is ki lehetne váltani. És már ennyitől sokkal kevesebb túlsúlyos gyerek és felnőtt lenne.
Persze, valljuk be, egy általános iskolás gyerek számára csak úgy futni egyszerűen unalmas. Tényleg az. Ahogy a tollbamondás, a másodfokú egyenlet bizonyítása és Berzsenyi Dániel is az. Aztán később rájövünk, hogy pár dolog mégsem volt akkora hülyeség. Sokkal jobb lenne, ha mindez nem úgy történne, hogy kezdetnek le kell küzdeni az undort. Ezt a küszöböt ugyanis sokan egyszerűen nem akarják megugrani - annyira ez nem is csoda. Ezért hatalmas az iskolák felelőssége. De ez már nem futótéma.
