A hosszútávfutó naplója

Teljesítménytúra gyerekkel

2019. június 24. - Memuka

A héten keveset futottam, egy sima tízes és egy vasárnapi tájfutás mellett szombaton túrázni voltunk családilag. Ez nem volt valami kimerítő, kevesebb, mint 15 kilométert mentünk, de most nem is ez volt a cél. Hanem a hétéves gyerek megmozgatása. 

Alapvetően a gyerekre is átragadt a futás szeretete, így könnyen bevonható a programokba - ez többnyire tájfutásokon jön össze, hiszen ott van ovi, illetve az egyesületi tagtársakkal és gyerekeikkel jól eljátszik amíg mi kinn vagyunk, és van gyerekeknek való verseny is - erről majd még írok külön is egyszer. Sima versenyekre elvétve viszünk gyereket, mert ez egyszerűen neki unalmas és hosszú. 

Ezt áthidalandó kitaláltuk, hogy az idén a gyerekkel teljesítménytúrákat fogunk csinálni. Méghozzá a Cartographia kupát - a Carto minden évben beválogat kéttucatnyi teljesítménytúrát a programfüzetébe, amelyből ha megcsinálunk legalább nyolcat, kupát kapunk. A gyerekeknek elég hatot is teljesíteniük. A túrák legalább tíz kilométeresek, de benne van a Kinizsi 100 is, szóval elég nagy a szórás. A gyerekkel vállalt hat túra 10-15 kilométeres, a fennmaradó kettő pedig legalább húsz. A túrák szanaszét vannak az országban, választhatók így közeliek, de tavaly elmentünk Szendrőre, ahová egyébként tuti nem mentünk volna el csak út letolni egy 25-öst - és ez volt az egyik legjobb túránk. A gyerekkel nyilván nem, de a kettesben tervezett túrákat lefutjuk - fölfelé slattyogás, amúgy futás.

baradla.jpg

Szombaton különleges túrán voltunk, abban ugyanis benne volt egy 2,5 kilométer hosszú barlangtúra is a Baradla-barlangban, ezt követte a 11 kilométeres tényleges túra Jósvafőtől vissza a barlangbejáratig. A barlangi részt nagyon élvezte a gyerek, félúttól a túravezető mellett ment, hátra se nézett, hogy mi egyáltalán hol vagyunk, közben diskuráltak ki tudja, miről.

A barlangból kiérve nagyon jól esett a meleg, én már eléggé átfagytam a tízfokos barlangban. Innen jött a túra legnehezebb része, ahol felvettük gyakorlatilag az összes szintet Aggtelekig. Szerencsére ezt követően nagyon kellemes szakasz következett a hűvös erdőben. Az utolsó néhány kilométeren szinte végig napon voltunk, ez megviselte kicsit a gyereket, ráadásul a terep is nehezen járható, gazos, helyenként sziklás volt. Így nagyon megörült, amikor meglátta a célt.

aggtelek.jpg

S hogy élvezi-e? Néha azt gondolom, nem, mert nyafog és nem tetszik neki semmi, ugyanakkor ha mesél a túrákról, akkor nagyon lelkes, és alig várja a következőt. Szóval amíg van kedve, addig csinálja, ha pedig azt látjuk, hogy már nem érdekli ez az egész, akkor nem fogjuk erőltetni. Ugyanakkor egyelőre - talán mert még abban a korban van, amikor a szülők a legfőbb példamutatók - nagyon lelkes, ha futásról, tájfutásról vagy túrázásról van szó. 

A bejegyzés trackback címe:

https://hosszutavfutonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr514908340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.