A hosszútávfutó naplója

Menny és pokol futva: Prédikálószék

2019. április 21. - Memuka

Vannak helyek, ahova szeretek vissza-visszatérni. Vagy azért, mert kellemes, igazi futóélmény szaladgálni ott, vagy azért, mert gyönyörű a táj, vagy mert mondjuk egyszerűen ott a Balaton. És van a Prédi. Több útvonalon megfutottam már - jó, ez erős eufemizmus, mondjuk úgy, hogy feljutottam -, de egy dolog mindig fix: a Prédikálószéket a piros háromszögön a Vadálló-kövek irányából mászom meg. Volt, hogy egyedül mentem, volt hogy ketten mentünk, de versenyen is futottam már itt - erről külön is megemlékezem majd.

A klasszikus útvonalak: Dobogókő-Prédikálószék-Dobogókő, illetve például Dömös-Prédikálószék-Pilisszentlászló-Visegrád, de Szentlászlótól indulva is futható egy kör. Előbbi erőnléttől függően megoldható 15 és 21 kilométerrel is, utóbbit pedig félúton meg lehet szakítani, és akkor csak egy tízes, de a lényeg benne van. Jaj, hát kérem, mit akarunk itt ezekkel a szánalmas kis 10-15 kilométerekkel, hát hosszútávfutó a blog címe, ez is csak egy átverés!!!! Hát, ja. De ez egy elég fárasztó túra, de , hiszen nagyjából hat-hét kilométer alatt vesszük fel a szint javát, a 21 kilométeres Dobogókő-körben ezer méter szint van, szóval nem egy könnyű menet.

Az első futós találkozásom egy hegyi futóverseny volt, ami máig a legmeghatározóbb élményeim között van. Nem voltam még igazán jó erőnlétben, így alig tudtam felvonszolni a seggem a kilátóhoz. Hideg volt, és iszonyú szél fújt. A Vadálló-köveket nem is nagyon tudtam nézegetni, annyira el voltam már fáradva - ez a túra első harmada volt még csak - a kilátóhoz pedig már úgy másztam fel, mint Scott kapitány a Delta főcímdalában. De felérve annyira mámorító volt megállni a kilátó lábánál, és elindulni lefele azzal a tudattal, hogy ez már meglesz, mert a neheze megvolt, hogy ezt az érzést mindenképpen át akartam élni.

duna.jpg

Ezért a kilátásért megéri mászni

Gyorsan lelövöm a poént: minden egyes alkalommal, amikor mászok a szilákon fölfelé, káromodom, mint a kocsis, a pokolba kívánom ezt a rohadt szakaszt, mert néha tíz körömmel kell másznom. A jelzést rendszerint elnézem, és eltérek jobbra. És mire rájövök, már csak a legmeredekebb, sziklás, csúszós, morzsalékos hegyoldalon tudok felkúszni. És akkor mindig megfogadom, hogy legközelebb nem cseszem el, de aztán persze mégis. De ez nem számít. Mert fölérve mindig ugyanaz az eurofikus öröm önti el az agyamat. Meglátom a sziklákat, a völgyet, a szelidebbé váló ösvényt, és elkezdek nevetni. Megkeresem a kedvenc köveimet, felmászom rájuk, körbenézek, megállapítom, hogy megint nem tökéletesek a fényviszonyok a fotózáshoz, aztán megyek tovább.

A Prédikálószékig már csak egy-két kilométer van hátra, de itt még van egy (két) kellemetlen szakasz. Az egyik a sziklák után a hegy oldalában futó kis ösvény, amelyen néha kínszenvedés végigmenni, annyira csúszik. A másik pedig az utolsó alattomos kis emelkedő, ahol általában ordítva fúj a szél. De aztán ott a kilátó. Felérve rendszerint behunyom a szemem és odanyomom a homlokom a lábazatnak, köszönök, hogy szevasz, megint itt vagyok, aztán lenézek a Dunakanyarra. Kétségtelenül ez az ország egyik legszebb kilátópontja.

A legdurvább menetet egyedül csináltam meg télen. Sok hó esett, és mindenképpen szerettem volna hóban futni. Úgyhogy február közepén felkerekedtem. Kihagytam a számításból két dolgot. Az egyik, hogy ez nemcsak nekem jutott eszembe, a másik, hogy komoly olvadás indult a futásom előtti napokon. Dömösről indultam, és már az első pár kilométer után látszott, hogy nem lesz könnyű. A hó félig elolvadt, majd ez az olvadék szépen visszafagyott, ahol meg még lett volna egy kis járható rész, azt a hétvégi túrázók szépen letaposták. Így komoly csúszkálással indult a túra. Később járhatóbb lett az ösvény, de időnként bokáig ért a hókása, amin át kellett gázolni. Így a cipőm viszonylag gyorsan beázott, és bár nem jelent azonnali fagyhalált a vizes cipő, az finoman szólva sem kellemes, ha tízpercenként meg kell mártózni a hólében.

vadallo.jpg

A haverom se mozdult be

Ennél is jött azonban nehezebb. A Vadálló-köveknél gyakorlatilag jegesre járták a túrázók az ösvényt, hágóvas nélkül pedig elég kemény menet volt a hegyoldalban lavízrozni. A cipőm stoplis volt, ami egyébiránt aranyat ér télen a hóban, de ide kevés volt. Így minden lépésnél izomból bele kellett csapnom a lábam a hóba, hogy valamelyest megfogja a cipő a talajt. Ez pedig rendkdívül fárasztó mulatság volt. Ahol nem volt szétfagyva, ott jégkása fogadott, úgyhogy a csúszka és a bokáig érő kása váltotta egymást. A Prédikálószékre viharos szélben értem fel, remegő lábakkal. Párszor át kellett ölelnem egy-egy fát, hogy pihenés közben ne borítson fel a szél. 

De felértem. Innen lefelé már nagyon kellemes az út, jellemzően széles, jól futható. A terv az volt, hogy Szentlászló után még átcsattogok Visegrádra, de menet közben módosítanom kellett a tervet. Szenlászlóig ugyanis szinte végig a kásában kellett futni - ötpercenként merültem bokáig, vagyis mire kipréselődött a cipőből a víz és visszamelegedett a lábam, jött a következő adag jeges cucc. Nem akartam megkockáztatni újabb tíz kilométert ebben, vagy ami még rosszabb, a lefagyott jégpáncélon, így kiszálltam. Szentlászlónál lekocogtam a faluba, felszálltam a buszra és hazajöttem.

hid.jpg

Pár hétre rá visszamentem az emberrel is, akkor Szentlászlótól indulva csináltunk egy kört. Az tökéletes túra volt, szűz hóval, remekül futható utakkal, gyönyörű időben. Megbeszéltük, hogy minden évszakban megfutjuk a Prédit valamelyik útvonalon. Mivel tavasszal a maratoni felkészülés elég sok mindent felülírt, áprilisban és májusban pedig elég sűrű lett a hétvégi hosszú futós program, valamikor a hónap végén tudjuk megcsinálni. Már alig várom.

A bejegyzés trackback címe:

https://hosszutavfutonaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr1314778174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.